Parazitoid és parazita. Élősködő – Wikipédia


Ragadozó atkák — Gamasida A fitofág rovarok szaporodásának gátjait mindenekelőtt természetes ellenségeik jelentik. Az életközösségekben minden rovarnak — és más állatnak is — megvannak a maguk ellenségei, amelyek tömeges elszaporodásukat — egyéb tényezőkkel együtt — korlátozni képesek. Hasznos ízeltlábúaknak tekintjük a következő csoportokat: 1.

A kártevők természetes ellenségei. A gyomnövényeken élő fitofág szervezetek. A virágos növényeket beporzó rovarok.

Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. Aleiodes indiscretus darázs nősténye gyapjaslepke Lymantria dispar hernyó testébe helyezi petéjét A parazitoid életmód sok tekintetben emlékeztet az élősködő parazita életmódra. A parazitoid állat életciklusának egy hosszabb szakaszában egy arra alkalmas, más fajba tartozó gazdaegyed testében él, abból táplálkozik, és abban fejlődik.

Könyvünkben — céljának megfelelően — csak az első csoporttal, a kártevők természetes ellenségeivel foglalkozunk. A kártevők természetes ellenségei a tápláléklánc harmadik parazitoid és parazita jelentik, hiszen a kártevők, amelyeket fogyasztanak, a a paraziták elleni gyógyszerek a testből második láncszemébe tartozó fitofágok. A természetes ellenségeket együttesen rovarevőknek, entomofágoknak is nevezik.

Ezen belül afidofág és akarifág néven külön megkülönböztetik a levéltetveket, parazitoid és parazita atkákat fogyasztó rovarokat. A természetes ellenségek életmódjuk és hatásuk szerint három nagy csoportra oszthatók: a paraziták, a parazitoidok és a predátorok csoportjára. A parazita, vagyis élősködő rovar vagy más állat általában kisebb, mint a gazda, a gazdában vagy a gazdán kívül élősködik, de nem feltétlenül pusztítja el azt. A kutyán a bolha, az emberen a kullancs élősködő parazita, de a gazdát csak esetlegesen elsősorban halálos betegségeinek terjesztésével pusztítja el.

Az élősködő és a gazda kapcsolatát gazda — parazita kapcsolatnak nevezzük.

Parazitoidok és paraziták különbsége.

Az előző csoporttól határozottan meg kell különböztetni a parazitoidok, a gyilkos élősködők csoportját. Parazitoidoknak azokat az élősködőket nevezik, amelyek a gazdában kifejlődve azt végül is elpusztítják. Ilyen értelemben a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a hozzájuk hasonló rovarok mind parazitoidok. A parazitoid is kisebb, mint a gazda, hiszen benne, illetve rajta él fejlődése során.

Vannak tojás- lárva- és bábparazitoidok, aszerint, hogy a gazdát mely fejlődési szakaszában pusztítják el. A gyilkos élősködő és a gazda kapcsolatát gazda — parazitoid kapcsolatnak nevezik. A természetes ellenségek harmadik krónikus giardiasis fórum a predátorok vagy ragadozók régebbi elnevezés szerint epiziták alkotják. A ragadozók általában nagyobbak, mint a zsákmány ha kisebbek, akkor csoportosan járnak, illetve támadnak, mint pl.

A ragadozó a zsákmányát azonnal, illetve rövid időn belül elpusztítja. Ragadozók a nagymacskafélék, de ragadozók a katicabogarak, a futóbogarak és a fátyolkák is. Vízi ragadozók pl. A ragadozó kapcsolatát áldozatával préda — predátor, illetve zsákmány — ragadozó kapcsolatnak nevezik. A cél elérése szempontjából a parazitoid nem a parazitához, hanem a predátorhoz parazitoid és parazita közelebb.

Újabb parazita állhat a növényvédelem szolgálatába

A parazitoidok között pedig nagy különbség van pl. Ezzel szemben áll az a fontos körülmény, hogy a tojásparazitoidok nagyon apró, finom rovarok, mozgásukat, tevékenységüket a külső körülmények pl. A lárva- illetve bábparazitoidok erősebb, a külső körülmények iránt kevésbé érzékeny állatok, tevékenységüket a számukra nem kedvező körülmények kevésbé zavarják.

A fogalmakat kitágítva a fitofág rovarok is bekapcsolhatók az előző csoportokba. Növényi parazitáknak, élősködőknek tekinthetők mindazok a fitofág rovarok és más állatok, amelyek fogyasztják, de nem pusztítják parazitoid és parazita a táplálékul szolgáló növényt. Így pl. Növényi parazitoidok mindazok a fitofág rovarok, amelyek táplálkozása miatt a tápnövény végül is elpusztul.

A fiatal gyümölcsfák gyökereit elpusztító cserebogárpajorok, a fiatal gabonanövényt tőben elrágó, talajszintben élő bagolylepkehernyók parazitoidoknak tekinthetők.

Végül — e fogalmat paraziták jelenléte a gyomorban kiterjesztve — növényi predátornak tekinthetők azok a rovarok, amelyek az élő növényi magot akár még rajta a parazitoid és parazita, akár később a raktárban elpusztítják, hiszen egy egész növényegyedet — azonnal — elpusztítanak.

Predátorok mindazok a raktári kártevő rovarok, amelyek a raktározott vetőmagot pusztítják, de nem tekinthetők predátornak ugyanazok a rovarok abban az esetben, ha őrleményt — vagyis már előzetesen elpusztított növényi anyagot — fogyasztanak.

Gyilkos élősködők — Parazitoidok A növényvédelemben jelentős élősködő rovarok két nagy rovarrend, a Hártyásszárnyúak Hymenoptera és a Kétszárnyúak Diptera rendjébe tartoznak.

Eurázsiában, s így hazánkban is mindkét rend általánosan elterjedt, nagy fajszámmal képviselteti magát. Gyilkos élősködőknek tekinthetők a rovarpatogén fonálférgek Steinernematidae is,amelyeknek a szerepe a jövő növényvédelmében várhatóan növekszik. Rovarpatogén fonálférgek A Steinentematidae családba baktériumokkal szimbionta kapcsolatban élő fonálféreg-fajok tartoznak.

Ezen kapcsolatban bizonyos baktériumok együtt fejlődnek a fonálféreggel a megtámadott ízeltlábúak testüregében és felemésztik annak szervezetét, amely így a fonálféreg fejlődéséhez szolgál táplálékul. A család általánosan ismert, jellegzetes fajai, az ízeltlábúak jelentős hatású természetes ellenségei a Steinernema carpocapsae Weiser és a S. A Steinernema nemzetségbe tartozó fajok testének hossza — µm között változik, vékony fonál alakúak. Kutikulájuk sima, a fej lekerekített, a nőstények testvége tompa, kúpostól a domborúig változó.

A fajok alaktani bélyegeinek felismerése, a fajok elkülönítése, meghatározása széles körű taxonómiai ismereteket és gyakorlatot, megfelelő nagyítású ezerszeres nagyítású mikroszkópot igényel. A Földön széles körben elterjedt fajok közül Magyarországon a Steinernema feltiae Filipjev és a Heterorhabditis heliothidis Khan Brooks et Herschmann szabadföldi előfordulása ismert.

parazitoid és parazita

A tömegtenyésztésbe vont, entomopatogén fonálféregfajoknak több törzse ismert, amelyek ökológiai igénye, gazadaállatköre, és ennek megfelelően alkalmazhatóságának területe eltérő. A harmadik lárvastádiumban lévő egyedek, az ún. Parazitoid és parazita lárvák először az előbélbe és onnan a középbélbe parazitoid és parazita be, majd a bélfalon áthatolva a véredényrendszerbe, a gazadaállat szöveteibe jutnak.

A közben elpusztult állatban fejezik be fejlődésüket, itt alakulnak ki a nőstények és a hímek. Az embrionális fejlődés a megtermékenyített nőstény testüregében fejeződik be, amit aztán a lárvák hagynak el. A következő nemzedék az elpusztult rovarlárvában fejlődik, majd ennek utódai, a harmadik stádiumban lévő infekciós lárvák hagyják el a gazdaállat tetemét és keresnek fel újabb gazdaállatot, miközben bélcsatornájukban viszik magukkal a fennmaradásukat biztosító baktériumot.

Fennmaradásuknak elsődleges feltétele a környezet, szabadföldi körülmények között a talaj megfelelő nedvességtartalma. A lárvák zöme a talaj felső, 5—20 cm-es rétegében tartózkodnak. Gazdaállatkörük rendkívül széles. Parazitoid és parazita Coleoptera: Carabidae, Chrysomelidae, Cureulionidae, Elateridae, Nitidulidae, Tenebrionidae; Diptera: Cecydomyiidae, Thephritidae; Lepidoptera: Arctiidae, Geotnetridae, Noctuidae, Tortricidae talajban élő vagy átalakulásra talajba húzódó lárváit támadják meg és pusztítják el.

Szerepük és jelentőségük, populációszabályozó tevékenységük szabadföldi körülmények között a jelenleg is rendelkezésünkre álló adatok szerint is igen jelentős. Ezek szerint, ahol a talaj élővilágát talajfertőtlenítő szerekkel, műtrágyával nem veszélyeztetik, ott nagy egyedszámban fordulhatnak elő, tünetek, ha vannak helminták ízeltlábú faj szaporodását mérséklik.

A Steinernema feltiae, S. Ezek a talajban élő vagy az átalakulás a bél legnagyobb parazitája és parazita talajba húzódó ízeltlábú lárvák ellen várhatóan jó eredménnyel alkalmazhatók.

Felhasználásuk elsősorban üvegházakban, valamint fólia alatt hajtatott növények kártevői ellen lehet eredményes. Hártyásszárnyúak — Hymenoptera[ 1 ] Fürkészalkatúak — Ichneumonoidea A fürkészalkatúak megnyúlt testű darazsak, lábuk hosszú és vékony, csápjaik hosszúak, fonalasak, szárnyuk gazdagon erezett. Potrohuk nyélszerűen, illetve nyelesen csatlakozik a torhoz. Testfelületük változatos. Tojókészülékük sokféle: szabadon álló vagy rejtett.

Parazitoid és parazita

Hazánkban mintegy fajuk él. A családsorozaton belül a számunkra fontos családok a következők: Valódi fürkészek — Ichneumonidae; gyilkosfürkészek — Braconidae; levéltetűfürkészek — Parazitoid és parazita Valódi fürkészek — Ichneumonidae hogyan érzi a leheletét Szemfüles fürkész — Gregopimpla inquisitor Scopoli Fekete színű, 5—12 mm nagyságú darázs, szárnypikkelye sárga.

Egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában elterjedt faj, hazánkban nagyon gyakori. Évente 2—3 esetleg 4 nemzedéke van. Lárvái a gyűrűslepke Malocosoma neustriaaz aranyfarú lepke Euproctis chrysorrhoeaa gyapjaslepke Paraziták és vérszegénység dispara rózsailonca Archips rosana hernyóiban fejlődnek.

Molyrontó fürkészek — Itoplectis maculator Linné Testük fekete, lábaik pirosassárgák, 4,5—12mm hosszúságúak. Eurázsiában elterjedt fajok, hazánkban gyakoriak. Évente 2 nemzedékük van, az áttelelő lepkehernyókban lárvaként telelnek át. Az imágó érési táplálkozása alkalmával hernyókat szurkál össze, azok kicsorduló testnedvét nyalogatja. A megtámadott hernyók elpusztulnak. Gazdaállataik mindenekelőtt a sodrómolyok Tortricidae közül kerülnek ki. Lárvái elsősorban gyümölcsfákon, szőlőn károsító hernyókban fejlődnek.

Többek között a ligeti sodrómoly Pandemis heparanakerti sodrómoly Pandemis ribeanaalmailonca Adoxophyes oranakeleti gyümölcsmoly Grapholitha molestaalmamoly Cydia pomonellatarka szőlőmoly Lobesia kotrananyerges szőlőmoly Eupoecilia ambiquella hernyóit parazitálja.

Bábölő fürkészek — Pimpla instigalor Fabricius, P. Egész Európában és a mérsékelt övi Ázsiában elterjedt fajok, Magyarországon gyakoriak. Évente egy nemzedékük van, imágóállapotban telelnek át, a sikeresen áttelelt egyedek egy része 2 esetleg 3 évig él. A nőstény többnyire a gazdaállat lárvájába, ritkábban bábjába helyezi tojását. A gazdaállat mindenképpen bábállapotban pusztul el innen magyar nevük.

Gazdaállataik közé számos lepkefaj tartozik. Lárvái többek között az amerikai fehér medvelepke Hyphantria cuneaa gyapjaslepke Lymantria dispar ,a kerti sodrómoly Pandemis ribeanaalmamoly Cydia pomonellaa tarka szőlőmoly Lobesia botranaa nyerges szőlőmoly Eupoecilia ambiguella hernyóiban fejlődnek.

Parazita darázs

Nagy egyedszámuk és sokgazdás voltuk miatt rendkívül hasznosak. Gyilkosfürkészek — Braconidae Közepes vagy kisebb termetű darazsak, testhosszuk 2—7 mm. Potrohukon a 2.

parazitoid és parazita

Sodrómolyrontó gyilkosfürkészek — Apantales ater Ratzeberg, A. Európai, illetve eurázsiai elterjedésűek.

Parazitoid

Hazánkban általánosan elterjedtek, gyakoriak. Évente 2—3 nemzedékük van. Számos sodrómolyfaj Tortricidae hernyóját parazitoid és parazita. Lárváik többek között az almailonca Adoxophyes oranaligeti és kerti sodrómoly Pandemis heparana, Pribeanaa szilvamoly Grapholita funebrana hernyóiban fejlődnek.

Nagy egyedsűrűségük miatt nagyon hasznosak. Karcsú gyilkosfürkészek — Macrocentrus linearis Nees, M. Testük fekete vagy világosabb A betegség Ascaris neve, fejük és toruk csillogóan fényes. Csápjuk legalább olyan hosszú, mint a testük, vagy hosszabb nála. Európai elterjedésű fajok, hazánkban gyakoriak.

Évente két nemzedékük van, az első nemzedék a nyár első felében, a második a nyár második felében rajzik és rakja tojásait a gazdaállatba egyes években csak egy, kedvező években három nemzedékük is lehet.

Az áttelelés tojásként vagy első lárvastádiumban történik, a gazdaállat hernyójában. Egy nőstény — hernyót tud megtámadni, naponta kb. Fejlődése poliembrionális, vagyis a nőstény által egy hernyóba lerakott egy tojásból több tucat lárva fejlődik, illetve több tucat darázs kelhet ki. Számos gazdaállata van. Lárvái az almailonca Adoxophyes oranadudvasodrómoly Archips podanaligeti sodrómoly és a kerti sodrómoly Pandemis heparana, P.

Hazai körülmények között széles hatásspektrumú rovarölő szerekkel nem kezelt almaültetvényekben pl. Aknázómoly-gyilkosfürkészek — Pholetesor bicolor Nees, Ph. Egész Eurázsiában elterjedtek, hazánkban is gyakoriak. Nálunk évente 3—4 nemzedékük van.

parazitoid és parazita

Lárvájuk a lehullott levelekben, gubóban telel át a gazdaállat aknájában. Korán tavasszal bebábozódik, és egy hónapos bábállapot után kikelnek az imágók, amelyek azonnal párosodnak és megkeresik gazdaállatukat.

Body Invaders - National Geographic

Nyáron a bábállapot természetesen rövidebb ideig tart. A nőstény tojásait a levélszöveten át különféle aknázómolyfajok hernyójába parazitoid és parazita.

Egy nőstény 85— tojást rak, esetenként egy hernyóba több darázs is rakhat tojást. A kifejlődött darázslárva kirágja magát a hernyóból és annak közelében bábozódik be. Gazdaállatai különféle sátoraknás molyfajok Phyllonorycter blancardella, Parazitoid és parazita. A magyarországi pinworms a vászonon kártevő aknázómolyainak szabályozásában jelentős szerepe van.

Levéltetűfürkészek — Aphidiidae Apró termetű, 2—7 mm nagyságú darazsak. A család minden faja endoparazitoid, lárvaállapotban kizárólag levéltetvekben és kéregtetvekben élnek.

Egy nemzedék kifejlődési ideje nagyban függ a külső körülményektől, ideális állapotban 10—12 nap. Ilyen módon egy évben akár 20, vagy ennél is több nemzedék is kifejlődhet. Az imágók átlagos élettartama 2—3 hétnél nem tart tovább. A nőstények közvetlenül a bábból való kibújás után képesek a tojásrakásra. Egyes fajoknál szűznemzés is előfordul.

Hazánkban eddig 82 fajuk ismert. Aphidius matricariae Haliday A csápalap és az első csápíz a nőstényeknél sárgásbarna, a többi íz sötétbarna.